Én olyan pártot választanék, amely nem esik túlzásokba, amely a legkevesebb botrányt produkálja, akinek vezetői még nem játszották el arcukat. Hiszen olyan ország vagyunk, ahol igen sokszínű a népesség. A körülöttünk lévő országok között pedig békében kell élnünk.
Hogy kinek van arca?
Nos, ez már érdekes kérdés.
Kinek-kinek, ez - úgy látszik - mást jelent.
Mert gondoljunk bele. Az, aki minden nap egyfajta környezeti kontroll alatt él, akinek csak egy fajta - előzőleg már olvasott, nem friss - újságot nyomnak a kezébe, aki észrevétlenül bókol egy csoportnak, aki nem néz tévét, nem olvas még hírstart híreket sem, az komoly előítéletekkel rendelkezhet. Sajnos, sok ilyen embert ismerek. Ők nem is tudnak saját önálló véleményt alkotni, mert elzárkóznak mindentől, ami pedig ennek az alapja lenne. Őket hívom elbutított, pszihésen fel nem nőtt embereknek. Ám ők ezt fel sem ismerik.
Vannak, akik saját, esetleg a környezetében volt negatív tapasztalatok alapján ítélnek.
Ők is elvakultak, olyanok, akik csak agresszív módon képzelnek el változást. Persze, ők nem annyira az ország, hanem inkább a saját életük sürgős változását várják az új kormánytól. Ők azok, akik inkább erősen nacionalista nézeteket vallanak, és "megtisztított magyarságot" akarnak.
Nos, valljuk be, ez mindig békétlenséget fog szülni, akárki, akármilyen politikát folytat is "érdekükben".
Arra már rájöttünk, hogy Gyurcsány elvtársnak igaza volt abban: ezt elkúrtuk.
8 éven át folyt az átgondolatlan politika. Pontosabban - mint az már kiderült -, "elvtársaink" a saját hasznukra voltak, és a felmérhetetlen hiányokat, károkat pótolandó az ország népével fizettették ezt meg. Az ő problémájukat elsősorban az jelentette, hogy már fogytak az ötletek, amivel a keletkezett anyagi űrt pótolni lehet.
Emberek kerültek a tönk szélére, élnek a létminimum alatt, munka nélkül. Ha van is munkájuk, bizonytalan a fizetésük, a munkahelyük.
Ahelyett, hogy munkahelyeket teremtettek volna, csak elvettek. Cégek, vállalkozások mennek tönkre.
Pedig a magyar alkalmazkodó nemzet, ha hagyják, feltalálja magát, hogy megéljen.
Egy időben éltem kint Németországban. Mikor hazajöttem, a kinti viszonyokat jól ismerőkkel fogalmaztuk meg:
Nyugaton azért élnek jól az emberek, mert ők a kitartás, mi meg a betartás művészei vagyunk.
És ez nem mindegy.
Ha most rosszul választunk, ha most csak a homokba dugjuk a fejünket, ha csak az önös érdekek vezetnek minket, akkor ez így is marad.
Be kell látnunk, hogy sem a rablógazdálkodás hazugságokra építve, sem az agresszív, népnemzeti megtisztulást agresszíven akarás nem megoldás.
Legyünk olyan ország, ahol megszülethetnek azok a törvények, szabályok, amik megoldást adhatnak megélhetésünkre, ami a kitartás művészeivé tesz minket. Ahol az élni és élni hagyni elve érvényesül. Ahol dolgozhatunk, mert lesz munkahelyünk. Ahol vállalkozhatunk, mert sikeresek lehetünk önerőből - agyonnyomorítás nélkül. Ahol sokféle ember élhet.
De ez butasággal, agresszióval nem érhető el sosem.
Nézzünk szembe a tényekkel: az ország kicsi, kevesen vagyunk, nem csak "magyarok". Ugyanis országunk legalább abban hasonlít Amerikára, hogy mindig is befogadó ország volt, nagyon vegyes emberanyaggal.
"Megtisztítani" már nem is lehet. Csak a lelkünket, az értelmünket.
Együtt kell felépítenünk ebből a nyomorból az országunkat.
Komoly, higgadt politikával az ország élén. Olyan vezetéssel, amely átgondoltan a jövőt akarja megváltoztatni.
Ne azonnali változásokat akarjunk, ne másokat okoljunk a saját nyomorunkért, hanem tegyük végre a dolgunkat - közösen.
Higgyék el, ezeket a hatalmas károkat nem lehet napok alatt helyrehozni. De törekedni kell arra, hogy élhető világot alkossunk minél rövidebb idő alatt.
Vannak pártok, amelyek már hiteltelenek. Akik, eladtak minket a saját gyarapodásukért.
Vannak pártok, ahová távoztak politikusok, mert nem tolerálják a másságot, akik okolják a nem originál magyarokat, vagy mert már a hiteltelen párt bukását érezvén nem akarnak eltűnni a süllyesztőben, és inkább egy másfajta, ám szintén agresszív politikában szeretne részt venni. Vannak, akik már voltak hatalmon, hibáztak is eleget, de nem tették tönkre az országot - viszont létezésük remek ok arra, hogy minden bajért őket okolják. Pedig tanultak a múlt hibáiból - és van hitelük, szerte a világban.
Vannak, akiket egyszerűen megvásároltak szőröstül-bőröstül. Egyszerű bűnözők ők is, akik egy nagynevű párt és eszme tönkretevői.
Hol találjuk meg az akarást, az országhoz való hűséget, a kitartást?
Nem kívánom azt mondani szavazz erre, vagy arra a pártra.
Csak gondolkozzunk el, kinek is van arca?
Honnan is várhatunk írt a bajainkra? Hol lehetünk mi is a kitartás művészei a betartás helyett?
Én csak kérek. Kérem, mindenki gondolkozzon el alaposan, majd vasárnap, 11-én, a nagy napon öltözzön fel, menjen el a szavazó-helységbe és tiszta szívvel, ésszel szavazzon arra a pártra, amelyik - szerinte - a megoldást adhatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése