Jött egy törvény, miszerint mindazok, akik vásárokba járnak, internettel kell rendelkezniük.
Még szegény Mari néni is a tanyáról, aki elmegy hetente egyszer a piacra eladogatni a kis krumpliját, paradicsomát és más egyebet ami megterem a kertecskéjében.
Meg persze a kézműveseknek is szükségük van netre.
Hogy miért?
Mert ha valaki elmegy egy vásárba, akkor már kora reggel be kell jelentkezniük a neten az APEH oldalára, ahol be kell jelenteniük, aznap hova mennek eladni portékájukat. Azt is jelenteniük kell, aznap mekkora forgalmat várnak, valamint előre befizetni az aznapi iparűzési adót. Le kell tölteniük egy nyomtatványt is. A vásár után, még aznap a kitöltött nyomtatványt fel kell adniuk, ahol a teljes aznapi bevallásuk szerepel. Sőt, még aznap (legkésőbb másnap) fel kell adniuk – átutalniuk - az aznapi adót.
Lássuk csak:
Egy kézműves egész napokat dolgozik otthon azért, hogy legyen mit eladnia. Az alapanyagok pénzbe kerülnek, nem is kevésbe. A vásárok egyre rosszabbak. A helypénz viszont egyre több – egyre több helyen vállalhatatlanul sok. Az árakat úgy kell kialakítania egy kézművesnek, hogy éppen megérje. A saját munkaráfordítása csupán pár forintnyi, hogy el tudja adni portékáját.
Az egyre drágább helypénz mellett már az emberek vásárlóerejében sem lehet bizakodni, hiszen az is egyre rosszabb. Nem az érdeklődés hiányzik – hanem a pénz. A kézműves ma már örülhet, ha egy ilyen vásáron a teljes bevétele meghaladja a 20.000,-Ft-ot. Ezért dolgozik egész napokat, befektet (áll benne a pénze), kifizeti a helypénzt és marad 5-6.000,-Ft-ja – talán. Van, hogy 13-14 órakor még nincs egy vevője sem, és legalább abban reménykedik, hogy a helypénz ára bejöjjön, ami legjobb esetben is 6.000,-Ft+áfa/nap.
Eddig – ki havonta, ki évente az szja-val készített bevallást és fizetett az APEH-nak – de egyik vásártól a másikig valahogyan el tudott vergődni. Most a fő bevallás végül is nem változott, de az aznapi bevallásra, valamint bevételrészre azonnal igényt tart az APEH.
Így a túlélés esélye még jobban lecsökken.
Ugyanúgy, mint szegény őstermelő Mari néninek is a tanyán, aki csak szeretné a villanyszámláját valamiből kifizetni.
Most itt van az „azonnal fizess” törvénye, elvéve az esélyt a boldoguláshoz.
Ha körülnézünk, a helypénz egy-egy nagyobb rendezvényen akár 40, sőt, 60, akár 70 ezer forint is lehet naponta, mondván nagy lesz a forgalom. Pénz híján az emberek viszont csak az ingyenes programokra mennek, és semmit sem vásárolnak, max. büféznek. De már egyre több otthoni szendvicset látni.
A bevétel meg? Sokszor már nem éri el a helypénzt sem.
Más a helyzet akkor, ha filléres – pl kínai, román stb - árut felvásárolva, kereskedőként áll a pult mögé az ember egy-egy vásáron.
Mivel állást nehezen, vagy egyáltalán nem talál az ember fia, vagy lánya, hát vállalkozna. De hogyan boldoguljon az, aki őstermelőnek , kézművesnek állna?
Hogy mit javasolnék ennek orvoslására?
A bürokráciát csökkentve azokra is gondolni kell, akik tisztességes munkából szeretnék fenntartani magukat önálló vállalkozóként kézművesként, őstermelőként. Nem pedig hiábavalóan állásra várva, az állam kasszájából tengődve.
A helyi önkormányzatoknak van arra is kijelölt munkatársuk, akik pl a parlagfüvet ellenőrzik, ám arra is kell legyen alkalmazottjuk – pl akár a falugazdásznak, az adócsoportoknál az iparűzési adóval foglalkozó munkatársaknak –, akinek bővül a munkaköri leírása azzal, hogy leellenőrzi időről időre az őstermelőiket, kézműveseiket, vajon valóban azok-e, vagy felvásárlók, kereskedők. Netán a fogyasztóvédelem végezhetné ezt a feladatot. Erről igazolványt is kiadhatnának.
Az ellenőrzés azt jelentené, hogy a kézműves, az őstermelő valóban maga állítja elő termékét/terményét. A helyszínen történő szúrópróba szerű vizsgálódás során ugyanis kiderül, hogy szemmel láthatóan csak felhalmozott árukészlet van-e a az adott személynél, netán az előállításhoz szükséges felszerelés, alapanyagok, félkész termékek találhatók.
Ennek az igazolványnak a birtokában pedig inkább könnyíteni kellene a kézművesek terhein az eddigi megszorítások helyett.
Például legalább annyira, mint az őstermelőknek. Mint az évente 800.000,-Ft-ig terjedő adómentesség.
Ezen kívül a családi adózás is sokat számítana – de ez mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése